Szeptember 2-án az EU Bíróság megállapította Németország kötelezettségszegését amiatt, hogy nem megfelelően implementálta az úgynevezett harmadik energetikai csomag egyik központi elemét, a TSO unbundling szabályait, valamint, hogy túl szűken határozta meg a német energiahivatal hálózati hozzáféréssel és tarifa-meghatározással kapcsolatos hatásköreit.
A TSO unbundling jelentőségéről a harmadik csomagban már írtam Pitruzzella főtanácsnok januári főtanácsnoki indítványának ismertetésekor (lásd: https://baratta.hu/2021/02/18/tso-unbundling-a-nemetorszaggal-es-a-belgiummal-szembeni-eu-birosag-elotti-kotelezettsegszegesi-eljarasokrol/), ezt most nem ismétlem meg. Ebben a posztban így az ítélet lényeges megállapításainak a bemutatására szorítkozom.
Elsőként is, a Bíróság kimondta, hogy a vertikálisan integrált vállalkozás uniós jogi fogalmába beletartozik minden olyan vállalatcsoport, amely egyaránt végez kereskedelmi jellegű, azaz energiatermelési és/vagy -szolgáltatási, illetve hálózatüzemeltetési tevékenységet, függetlenül attól, hogy e tevékenységek valamelyikét az Unió területén kívül végzi. A Bíróság elfogadta a Bizottság álláspontját, miszerint igenis fennállhat olyan érdekellentét, például egy harmadik országban energiatermelést végző, az Unión területén pedig átviteli hálózatot vagy szállítórendszert működtető vállalkozáscsoport ezen részein belül, például az említett hálózathoz való hozzáférés során, amelynek megszüntetését az 2009/72/EK villamosenergia és a 2009/73/EK földgáz-irányelv célozta és előírta. Emiatt az a német szabályozás, amely csak azokat a vállalatcsoportokat tekintette vertikálisan integráltnak és ezáltal az unbundling követelmények hatálya alá tartozónak, amelyek az Unió területén végeznek hálózatos és kereskedelmi jellegű tevékenységeket egyaránt, jogellenesen szűkítette le e fogalom hatályát.
Szintén jogellenes szűkítést tartalmazott a német szabályozás azon eleme, amely azt a követelményt, hogy a TSO (ITO) ügyvezetésért és igazgatásért felelős szerveinek tagjai 3 évig (a többségük), illetve 6 hónapig (a kisebbség) nem lehetnek szerződéses kapcsolatban a vállalkozáscsoport egyéb részeivel, a vállalatcsoport energiapiaci tevékenységet végző egyéb részeire szűkítette le. Hasonlóan kevésnek találta a hatékony szétválasztási követelmények teljesítéséhez a Bíróság azt, hogy a német szabályozás csupán a TSO menedzsmentjének tagjaitól követelte meg, hogy váljanak meg a TSO-ban fennálló részesedésüktől, a munkavállalóktól nem. A Bíróság visszautasította, hogy a fenti irányelvi követelmények megfelelő implementálása sértené a munkavállalóknak a szabad munkavállaláshoz, valamint a tulajdonhoz való jogát. Emlékeztetett rá, hogy e jogok az uniós alapjogi Charta értelmében nem abszolút jogok, tehát korlátozhatók valamilyen jogszerű cél – mint például a teljes körű és hatékony unbundling – megvalósítása érdekében, a szükséges mértékig. Az adott esetben a korlátozás a Bíróság értékelése szerint nem lépte túl a cél eléréséhez szükséges szintet, mivel az átmeneti időszak hosszát a szabályozás egyértelműen és előre látható módon rögzítette, a TSO munkavállalóinak pedig a követelmény teljesítése érdekében lehetőségük van akár piaci áron értékesíteni, akár elcserélni a vertikálisan integrált vállalkozásban fennálló részesedésüket.
Az ítéletnek a német szabályozó hatóság hatásköreit érintő megállapításait külön posztban ismertetem. https://baratta.hu/2021/09/27/nem-kelloen-fuggetlen-a-nemet-szabalyozo-hatosag-a-kormanyzattol-a-tarifaszabalyozasi-kerdesekben/
A blog cikkei tájékoztatásul szolgálnak, az abban foglaltak a szerző véleményét tükrözik és nem minősülnek jogi tanácsadásnak. Amennyiben a közzétett témák valamelyikében jogi tanácsadásra van szüksége, lépjen velünk kapcsolatba az info@baratta.hu címen.