TSO unbundling – a Németországgal és a Belgiummal szembeni EU Bíróság előtti kötelezettségszegési eljárásokról

2021. február 18. | Szerző: Baratta Ágnes

Aki 2009-2011 környékén energetikai szabályozással foglalkozott, az bizonyára emlékszik rá, hogy a harmadik energetikai csomag implementálásának egyik legnagyobb érdeklődéssel követett és legizgalmasabb kérdése a TSO unbundling szabályok nemzeti jogba való átültetése volt.

Az uniós jogalkotás során ugye megszületett a nagy kompromisszum, az ITO modell, ami azt jelentette, hogy a villamosenergia-átviteli hálózatot, illetve a földgázpiaci szállítórendszert üzemeltető vertikálisan integrált vállalatok a megfelelő szétválasztás érdekében nem lettek kötelesek eladni a hálózati eszközöket, és azok üzemeltetését nem is kellett külső, független vállaltra bízniuk, ha vállalaton belül biztosítani lehetett a TSO (ITO) független működését – feltéve persze, hogy a tagállam az ITO modellt választotta. Az ilyen tagállamok számára az irányelvi függetlenségi követelmények implementálása komoly és szép szabályozási feladat volt, ám ahogy a közelmúltbeli kötelezettségszegési eljárások mutatják, ez nem mindig sikerült maradéktalanul.

A TSO-k tanúsítása a szétválasztás megvalósítási határidejének lejártát követően rendben megtörtént, ugyanakkor nagyjából 10 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az EU Bíróság elé kerüljenek a Bizottság által nem megfelelőnek ítélet tagállami unbundling szabályozások miatti kötelezettségszegési eljárások. A közelmúltban két ilyenre is sor került: a Belgiummal szembeni eljárásban 2020 decemberében ítélet született, míg a Németországgal szembeniben Pitruzzella főtanácsnok 2021. január 14-én tett közzé indítványát. E hosszabb felvezetőt követően e két ügyről írok az alábbiakban.

A Németországgal szembeni eljárásban (C-718/18) a Bizottság a német unbundling szabályozás 3 elemét nem tartja megfelelőnek. Elsőként is azt, hogy a vonatkozó német rendelkezés értelmében csak azok a vállalkozások minősülnek vertikálisan integráltnak, amelyek az EU-n belül végeznek egyszerre hálózatüzemeltetési, valamint energia-termelési és kereskedelmi tevékenységeket, holott az irányelv nem tartalmaz ilyen földrajzi megkötését. A szűkített tartalmú definíció pedig azt eredményezheti, hogy olyan vállalkozásokra nem vonatkozik az unbundling kötelezettség, amelyek EU-n kívüli és EU-n belüli tevékenységeivel kapcsolatban igenis merülhet fel az irányelvek által megszüntetni kívánt érdekellentét – például, ha a vállalat a külföldön meg/kitermelt energiát a saját vezetékén keresztül importálja az EU-ba. A második bizottsági kifogás arra vonatkozott, hogy a német szabályozás a szervezeti szétválasztás előírásai között csak a vertikálisan integrált vállalkozás termeléssel, illetve kereskedelemmel foglalkozó részeinek, egységeinek vezetőire, illetve dolgozóira vonatkozóan írta elő a 3 éves, illetve 6 hónapos moratóriumot az ITO-nál történő vezetői kinevezéshez. A harmadik pedig arra, hogy csak az ITO vezetői voltak kötelesek megválni a vertikálisan integrált vállalkozásban, vagy annak egyes tagvállalataiban fennálló részesedéseiktől, az alkalmazottak nem. Pitruzzella főtanácsnok indítványában mindhárom jogalapnak helyt adni javasol. Értelmezése szerint mivel a 2009/72/EK villamosenergia-irányelv és a 2009/73/EK földgázirányelv egyik legfőbb célkitűzése a hálózatokhoz való átlátható és diszkrimináció-mentes hozzáférés biztosítása, minden olyan szabályt, amely ezt a célt szolgálja a vertikálisan integrált vállalkozáson belüli hálózatos és kereskedelmi jellegű tevékenységek szétválasztásán keresztül, tágan kell értelmezni. A vizsgált német szabályozás ezzel szemben – a Bizottság és a főtanácsnok szerint – pont leszűkítette egy-egy követelmény tartalmát.

Az EU Bíróság honlapján egyelőre nincs közzétéve, hogy mikor várható ítélet az ügyben. A német TSO unbundling szabályok egyébként legutóbb tavaly májusban voltak fókuszban, amikor is a német szabályozó hatóság, a BnetzA úgy döntött, hogy elutasítja az Északi Áramlat 2 vezetékre vonatkozó mentesítési kérelmet, amelynek az egyik következménye, hogy a vezeték üzemeltetője köteles megfelelni – a tarifaszabályozási és a harmadik felek hozzáférésére vonatkozó követelmények mellett – a német unbundling szabályoknak.

A Belgiummal szembeni kötelezettségszegési eljárás TSO unbundlingra vonatkozó részében a Bíróság kimondta, hogy a belga szabályozás nem felel meg annak az irányelvi követelménynek, hogy az átviteli, illetve a szállítási rendszer üzemeltetője tulajdonosa kell, hogy legyen a hálózatnak. A vonatkozó belga előírások ugyanis a villamosenergia-piaci TSO vonatkozásában azt követelik meg, hogy a rendszer azon tulajdonosai, akik az energiaügyekért felelős szövetségi miniszternek javaslatot tesznek a rendszerüzemeltető kijelölésére, együttesen olyan részesedéssel rendelkezzenek az átviteli rendszerben, amely lefedi Belgium területének 75 %-át. A földgázipari TSO kapcsán pedig az az előírás, hogy a rendszerüzemeltető másokkal együtt olyan részesedéssel rendelkezzen a rendszerben, amely lefedi Belgium területének legalább 75 %-át. A Bíróság ítélete azonban feltűnően pontatlan a fenti követelmény értelmezésével kapcsolatban, mivel általános irányelvi követelményként hivatkozik a hálózati eszközök tulajdonlására, holott a három irányelvi szétválasztási modell – a tulajdonosi szétválasztás, az ISO és az ITO modell – közül az ISO-nak pont az a sajátossága, hogy a tulajdonostól (a vertikálisan integrált vállalkozástól) eltérő, attól független vállalkozás üzemelteti az átviteli hálózatot, illetve a szállítórendszert. Érdemes még kiemelni, hogy a Bíróság elutasította azt a belga hivatkozást, miszerint a szabályozás megfelelőségét igazolja, hogy a Bizottság mind a villamosenergia-, mind a földgázpiaci belga TSO kijelölését tanúsította, vagyis a tanúsítási eljárásban úgy találta, hogy azok szétválasztása, függetlensége megfelelő. A Bíróság szerint azonban a TSO tanúsítási eljárásnak nem tárgya a tagállami implementáló jogszabályok megfelelőségének vizsgálata. Így megállapította Belgium kötelezettségszegését.

A két eljárásnak az energiapiaci szabályozó hatóságok hatásköreivel kapcsolatos kérdései külön poszt tárgyát képezik.

A blog cikkei tájékoztatásul szolgálnak, az abban foglaltak a szerző véleményét tükrözik és nem minősülnek jogi tanácsadásnak. Amennyiben a közzétett témák valamelyikében jogi tanácsadásra van szüksége, lépjen velünk kapcsolatba az info@baratta.hu címen.