Foci mindenhol – válogatás a közelmúlt futballal kapcsolatos EU bírósági ítéleteiből

2021. március 12. | Szerző: Baratta Ágnes

Az 1995-ös Bosman ítélet óta minden futballkedvelő tisztában van vele, hogy az Európai Unió Bíróságának ítéletei milyen meghatározó jelentőséggel bírhatnak e sportág szervezésére és működésére. Ugyan a közelmúltban hozott, a futballt érintő EU bírósági ítéletek talán nem ekkora horderejűek, mégis számos érdekességgel szolgálhatnak azok számára, akiket a futball és az uniós jog egyaránt érdekel, mint például e sorok íróját.
2021. február elején az olasz Államtanács kérdéseire az olasz labdarúgó-szövetség, a FIGC (Federazione Italiana Giuoco Calcio) jogállását vizsgálta az EU Bíróság a klasszikus közbeszerzési irányelv szempontjából. (C-155/19 és C-156/19 egyesített ügyek) Az alapügy kérdése az volt, hogy a szövetség jogosult volt-e tárgyalásos eljárásban kiválasztani az olasz futballcsapatok kíséréséhez és bizonyos anyagmozgatásokhoz szükséges szolgáltatót. Ítéletében a Bíróság elsőként megállapította, hogy az olasz labdarúgó-szövetség vonatkozásában teljesül a közjogi intézménynek minősülés első feltétele, miszerint nem ipari vagy kereskedelmi jellegű közérdekű célra jött létre. A szövetség ugyanis annak ellenére, hogy magánjogi jogalany, közérdekű feladatokat is ellát. Nem kizáró ok a közjogi intézménynek minősülés szempontjából az sem, hogy a szövetség egyes nem közérdekű tevékenységeit önfinanszírozással végzi. Nem teljesül ugyanakkor a Bíróság álláspontja szerint a közjogi intézménynek minősülés másik irányelvi feltétele, az állami hatóság általi ellenőrzés, a labdarúgó-szövetség ügyvezetése ugyanis a Bíróság rendelkezésére álló információk alapján nem áll az olasz olimpiai bizottság, a CONI (Comitato Olimpico Nazionale Italiano) felügyelete alatt, annak ellenére, hogy az olimpiai bizottság jogosult volt például jóváhagyni az olaszországi sportszövetségek mérlegét és éves költségvetését. E következtetés megerősítése a kérdező olasz bíróság feladata. A felügyelet fennállása az EU Bíróság szerint akkor lenne mégis megállapítható, ha az ügyvezetési autonómia ellenére az olimpiai bizottság ténylegesen mégis olyan ellenőrzést gyakorolna a szövetség felett, amellyel befolyásolni tudja a közbeszerzési szerződéseket érintő szövetségi döntéseket. Amennyiben a kérdező olasz Államtanács megerősíti az EU Bíróság ítéletében az olasz labdarúgószövetség ügyvezetési autonómiájával kapcsolatban mondottakat, az azt eredményezi, hogy a szövetség nem minősül a közbeszerzési irányelv szerinti közjogi intézménynek, ezért az alapügybeli szolgáltatások megrendelése során jogosult volt a tárgyalásos eljárás alkalmazására.
Február végén a spanyol labdarúgó-bajnokság rangadója, az „El Clasico” ábrás védjegyként történő bejegyeztethetőségéről született meg a döntés Luxemburgban. (T-809/19. számú ügy) Az EU Törvényszék egyetértett az uniós szellemi tulajdon hivatalával, az EUIPO-val abban, hogy a spanyol futball-bajnokság szervezője, a Liga Nacional de Fútbol Profesional által bejegyeztetni kívánt ábrás védjegy (fekete alapon egyszerű fehér „El Clasico” felirat) nem széles körűen ismert a célközönség körében. Maga az „El Clasico” megnevezés pedig nem rendelkezik a védjegyként történő bejegyzéshez szükséges megkülönböztető jelleggel, mivel a kifejezést nem csak az FC Barcelona és a Real Madrid CF közötti éves futball rangadókra használják, hanem más sportágakban más csapatok összecsapásaira is. Az ítélet következménye tehát, hogy az „El Clasico” nem jegyezhető be uniós védjegyként.
Az „El Clasico” védjegy be nem jegyezhetőségénél bizonyos, hogy lényegesen jobban fáj az FC Barcelona számára az EU Bíróság március 4-i ítélete, amelynek értelmében tiltott állami támogatást kapott a spanyol államtól, amikor a többi sportklubtól eltérően nem kellett átalakulnia gazdasági társasággá. A Bizottság által vitatott, 1990-es spanyol szabályozás értelmében a sportklubok kötelesek voltak gazdasági társasággá (sport-részvénytársasággá) alakulni, kivéve azokat a klubokat, amelyek a törvény elfogadását követő években nyereségesek voltak, ezek ugyanis megtarthatták a nonprofit státuszukat. A kivétel 4 sportklubot érintett, az FC Barcelona mellett a Club Atlético Osasunat (Pamplona), az Athletic Clubot (Bilbao) és a Real Madrid CF-t. A nonprofit sportklubokra speciális, a normálnál alacsonyabb társasági adó-kulcs vonatkozott. A Bizottság a négy klubot érintő kivételszabályt tiltott állami támogatásnak minősítette, és 2016-os határozatában egyrészt megtiltotta Spanyolország számára a támogatás további nyújtását, másrészt kötelezte a tiltott támogatási összegek visszakövetelésére a kluboktól. Az FC Barcelona megtámadta a Bizottság határozatát, amelyet első fokon az EU Törvényszék megsemmisített, arra hivatkozva, hogy a Bizottságnak vizsgálnia kellett volna, hogy a kedvezményes adómértékből származó előnyt nem semlegesítette-e az a körülmény, hogy a nonprofit sportklubok rendkívüli nyereségének újbóli befektetése után az adójóváírás és adólevonás lehetőségei szűkebb körűek voltak, mint a sport-részvénytársaságoknak. Az EU Bíróság friss ítélete szerint azonban a Törvényszék tévedett a jogban, amikor gyakorlatilag a két intézkedés hatásának az együttes értékelését kérte számon a Bizottságon. Az ugyanis az érintett sportklubok tényleges éves üzleti eredményeitől függ, vagyis az intézkedés bevezetésekor még nem látható előre. Ezzel szemben a Bíróság szerint a nonprofit sportklubokra vonatkozó kedvezményes társasági adómérték egyértelműen előnyt jelentette e csapatok számára a rendelkezés bevezetésének kezdetétől. Így a Bíróság elutasította az FC Barcelona keresetét – és ez a végleges döntés az ügyben.

A blog cikkei tájékoztatásul szolgálnak, az abban foglaltak a szerző véleményét tükrözik és nem minősülnek jogi tanácsadásnak. Amennyiben a közzétett témák valamelyikében jogi tanácsadásra van szüksége, lépjen velünk kapcsolatba az info@baratta.hu címen.