Mi lesz veled Északi Áramlat 2? – második rész

Mi lesz veled Északi Áramlat 2? – tettem fel a kérdést 2020. szeptember 17-i blogbejegyzésemben arra reagálva, hogy egyrészt a Törvényszék elfogadhatatlannak minősítette a Nord Stream 2 keresetét a vezeték üzemeltetését az uniós gázpiaci szabályozás hatálya alá helyező irányelvvel szemben, másrészt, hogy a német szabályozó hatóság, a BNetzA elutasította a vállalatnak a vezeték mentesítésére irányuló kérelmét. Az eltelt közel két évben jelentősen megváltozott az Északi Áramlat 2 helyzete.

A vezeték építését ugyan tavaly szeptemberében befejezték, az üzembe helyezésre azonban végül nem került sor. A BNetzA ugyanis először az unbundling követelmények teljesülésére várva függesztette fel az erre irányuló eljárást, majd azt követően, hogy ezév februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát, az eljárás felfüggesztése „véglegessé vált”. Sajtóhírek szerint a vezeték megépítéséért és üzemeltetéséért felelős – az EU Bírósága előtt felperes – svájci székhelyű cég, a Nord Stream 2 csődbe ment, munkavállalóit elbocsátotta. Ilyen körülmények között kérdéses, hogy volt-e bárki, aki örült a Bíróság július 12-i ítéletének, amely szerint a Törvényszék tévedett a jogban, és a Nord Stream 2 AG igenis jogosult megtámadni az EU és a harmadik országok közötti gázszállítóvezetékeket az uniós jog hatálya alá vonó irányelvi rendelkezéseket. Emiatt az EU Bíróság visszautalta az ügyet a Törvényszék elé, annak érdekében, hogy az érdemben bírálja el a megsemmisítési keresetet. Hogy erre sor kerül-e, vagyis, hogy lesz-e még felperes, vagy annak olyan jogutódja, aki eljár a perben, és ha igen, érdeke fűződik-e majd még az eljáráshoz, ez a jelen pillanatban előreláthatatlan. Mindenesetre a Bíróság ítéletéből érdemes kiemelni azt a gondolatot, hogy önmagában az irányelvi forma nem zárja ki egy adott uniós aktus megtámadhatóságát, hiába van szükség arra, hogy a tagállam intézkedéseket fogadjon el a nemzeti jogba történő átültetés érdekében. Abban az esetben ugyanis, ha valamely irányelvi kötelezettség előírásával kapcsolatban a tagállamnak nincs mérlegelési mozgástere, azaz nem dönthet úgy, hogy a kötelezettség teljesítését nem követeli meg, az érintett piaci szereplők helyzetét e kötelezettségek irányelvi előírása közvetlenül érinti. A Bíróság szerint a gázpiaci TSO-k – és így az Északi Áramlat 2 üzemeltetője – esetében ez a helyzet az unbundling előírásokkal, a harmadik felek hozzáférése biztosításának kötelezettségével, valamint a tarifaszabályokkal. A Bíróság azt is megállapította, hogy ezek az irányelvi követelmények a Nord Stream 2-t nem csak közvetlenül, hanem személyében is érintették, mivel a módosító irányelv elfogadásakor az Északi Áramlat volt az egyetlen olyan építés alatt álló vezeték, amely vonatkozásában ki volt zárva a mentesítés lehetősége. Mindezek miatt a Nord Stream 2 AG kereshetőségi joggal rendelkezik a módosító irányelvvel szemben.