Zárul a kör az uniós jog és a beruházásvédelmi választottbírósági kikötések kérdésében – a Komstroy és a PL Holdings ítéletekről

Lassan az összes olyan kérdést megválaszolja az EU Bíróság, amelyek a 2018-as, a beruházásvédelmi jogviták választottbírósági úton való rendezését az uniós jogba ütközőnek kimondó Achmea ítélet következtében merültek fel.

Az Achmea ítélet az uniós tagállamok közötti kétoldalú beruházásvédelmi egyezményekben szereplő választottbírósági kikötéseket minősítette az uniós jogba ütközőnek. Felmerült egyrészt a kérdés, hogy ez a megállapítás vonatkozik-e az Energia Charta Egyezményben az energetikai beruházásokkal kapcsolatos jogvitákra kikötött választottbírósági útra, tekintettel arra a körülményre, hogy az Energia Chartának maga az Unió is aláírója, és az egyezmény emiatt része az uniós jogban. Bár még kapcsolódó kérdés sem merült fel, a 2021. szeptember 2-i Moldova kontra Komstroy ítéletben, amely egy ukrajnai (azaz Unión kívüli) beruházó és Moldova (azaz egy szintén Unión kívüli ország) jogvitája ügyében kezdeményezett előzetes döntéshozatal, a Bíróság kimondta, hogy az uniós tagállamok befektetői és a más uniós tagállamok közötti beruházási jogvitákra nem áll nyitva az Energia Charta szerinti választottbírósági út.
Október 26-i, Lengyelország kontra PL Holdings ítéletében pedig azt tette egyértelművé a Bíróság, hogy a valamely tagállam befektetője és egy másik uniós tagállam között akár a választottbírósági testület előtt, akár (a választottbírósági testület döntésének hatályon kívül helyezése vagy éppen végrehajtása érdekében a) tagállami bíróság előtt folyó eljárásokban nem alapítható a választottbírósági testület joghatósága arra, hogy bár a két érintett tagállam közötti beruházásvédelmi egyezmény választottbírósági kikötése az Achmea ítélet értelmében érvénytelen, de a felek az eljárásba bocsátkozással gyakorlatilag egy ad hoc választottbírósági megállapodást kötöttek. Sőt, a Bíróság azt is kimondta, hogy az EUSZ 4. cikkében rögzített együttműködési kötelezettségből eredően a tagállamok kötelesek vitatni az ilyen eljárásokban a választottbírósági testület joghatóságát. A Bíróság elutasította a luxemburgi befektető arra vonatkozó kérését, hogy korlátozza az ítélet időbeli hatályát, megerősítve azt az álláspontját, hogy az uniós tagállamok befektetői az uniós jogból eredő jogaikat a tagállami bíróságok előtt kötelesek érvényesíteni, és az ezzel kapcsolatos nehézségek sem teszik megengedhetővé az ad hoc választottbírósági megállapodásokat. Az EU Bíróságnak régóta és következetesen ez az álláspontja, miszerint a beruházásvédelmi jogviták választottbírósági útra terelése az uniós jog megkerülését eredményezi, és hogy az uniós jog megfelelően védi a beruházók jogait, ezért e jogokat az uniós igazságszolgáltatási rendszerben, a tagállami bíróságok előtt kell érvényesíteni. Ami az uniós jog rendszere felől nézve elméletben egyértelmű, ugyanakkor az adott ügyben azoktól a lengyel bíróságoktól várna pártatlan ítéletet a tagállammal szembeni beruházási jogvitában, amelyek a Bíróság kötelezettségszegési döntései értelmében a lengyel állam által befolyásolhatók.
Egy kérdés maradt még nyitva értelmezésünk szerint az uniós jog és a beruházásvédelmi választottbírósági eljárások összeegyeztethetősége kérdésében, mégpedig, hogy mi a helyzet a valamely tagállam uniós csatlakozását megelőzően indított eljárásokkal, hogy az azokban – már a beruházó tagállam uniós csatlakozását követően – hozott döntések érvényesek-e vagy sem. Erre a kérdésre várakozásunk szerint a román vonatkozású European Food és társai (Micula) ügy fellebbezési ítélete fog választ adni.

Kép forrása: http://<a href=’https://www.freepik.com/photos/business’>Business photo created by jcomp – www.freepik.com</a>